Volt egyszer egy baseball csapat – fotóarchívum

Laza bemelegítés…

Baseball arhívum: a first baseman…

Forrás:

Facebook:
Völgyes Krisztián fényképei – Soproni Baseball 1992-1999

http://www.facebook.com/home.php?ref=home#!/photo.php?fbid=155146071183742&set=a.155145744517108.26295.100000650496689

Baseball archív: King of the walk

Volt egyszer egy baseball csapat: A japánok

A Szövetség már kezdettől fogva nagy gondot fordított arra, hogy kiváló szakemberek segítsék a hazai baseball fejlődését. Többször szervezett nyári, országos edzőtábort Dunavarsányban, ahová amerikai edzőket hívtak meg. Persze nem a MLB edzőkre kell gondolni, de a kisebb ligákból érkezett játékosok is sok újat tudtak mutatni nekünk.Később úgy adódott, hogy Japánból hívjanak meg edzőket, akik a Japán Önkéntes Szolgálat, a JOCV (Japan Overseas Cooperation Volunteers) küldött hazánkba.

Az első fecske 1993-ban érkezett Koicsi Jamada személyében. A csapatok között már korábban felosztotta a Szövetség igény szerint, hogy kinél mennyi ideig fog dolgozni az edző. A tehetősebb klubok több hónapra lefoglalták Koicsit, de azért nekünk is jutott egy kis idő, amikor nálunk tartózkodott. A dolog értékét az is emelte, hogy ezért semmit nem kellett fizetni, “csupán” egy megfelelő szállást kellet a japán kolléga számára biztosítani. A Bakonyi Erőmű RT. volt olyan szíves és rendelkezésünkre bocsátotta egyik vendégszobáját, ahol Koicsi egy hónapig lakott és ezalatt vezette nálunk az edzéseket. Itt tartózkodása nagyban emelte csapatunk játékának színvonalát és érdekes személye miatt is sokkal többen és gyakrabban látogatták az edzéseket, mint azelőtt.

Jamada Koicsi japán baseball edző a helyi tévé által készített riportműsorban nyilatkozik. (tv-ről készített felvétel) Amennyiben a kazettán lévő riportot sikerül valahogy digitalizálni, akkor azt is beteszem ide.

1996-ban érkezett meg a a JOCV második szakembere Juicsiro Degava személyében. Ő már fél évig lakott nálunk, szintén a Bakonyi Erőmű RT. hathatós támogatása következtében.

Juicsiro Degava egy mérkőzés előtti bemelegítés közben, ütővel a kezében. Mögötte Antal György catcher, a klub akkori elnöke.

Baseball emlékek: a Garai brothers

Akik nélkül nem lett volna baseball Ajkán (és persze Antal Gyurit is ide kell sorolni), a Garai testvérek egy Feketerigók – Kutyaütők mérkőzés után az ajkai pályán. Balra Szabolcs, aki ekkor már a SOTE csapatát erősítette (?) mellette jómagam ekkor már majdnem szabályos baseball felszerelésben. A baseball cipőket és a kesztyűt a brnói szaküzletben vettük, ahová akkoriban járni lehetett normális cuccokat venni. (még ma is megvannak) Külön figyelmet érdemel az orvosegyetemisták csapatának, kórházi ingből készített, mutatós baseball inge!

Fehér Feketerigók

Csapatkép, 1995 körül, az ajkai pálya szélén.

Volt egyszer egy baseball csapat: 4.rész Az első győzelmek (1994)

A “Dream Team”

A vereségek ellenére úgy gondoltuk a következő idényben is benevezünk a  bajnokságra. Az alapszakaszban a lehető legerősebb ellenfeleket kaptuk, hiszen mind a Nagykanizsa, mint a H.Astros a nívósabb csapatok közé tartozott. Meg is vertek minket rendesen. Ekkor már kezdtek mutatkozni a csapatban a bomlás jelei. Előfordult, hogy induláskor nem jelent meg mindenki a busznál, és le kellett mondani a meccset. Igaz, csak egy ember kellett volna, de ő hajnalig bulizott és így teljesen használhatatlan volt. Sokszor mérkőzések közben is hangos viták voltak, mert nem értettünk valamiben egyet. Egyre gyakrabban fordult elő, hogy munka után rohantam ki az edzésre, de ott bizony senki nem volt. Érthető, hogy az elmaradt sikerélmény néhány játékosban erősen visszavetette a kezdeti lelkesedést.

A kiesésre álló csapatoknak körmérkőzésen kellett kivívni a bent maradást. Egy jól átgondolt ötlettől vezérelve elvállaltam a torna megrendezését. Így megspóroltunk egy csomó pénzt az utazáson és ráadásul meg egy doboz labdát is kaptunk a Szövetségtől a lebonyolításhoz. A fiukkal pedig megbeszéltük, hogy ha most sem sikerül nyerni mérkőzést, akkor lehúzzuk a rolót.

Elérkezett a nagy nap, kitűnő időben és körülmények között léptűnk pályára a rettegett győri Sötét Lovak ellen. A mérkőzésből már csak az utolsó játékrészre emlékszem, amikor 15-14 vezetésünk mellett a győriek támadtak. A pálya szélén kisebb tömeg gyűlt össze, akik a nemrég végletért kézilabda meccsről jöttek át, hogy megnézzék, mit csinálnak ezek itt. Én álltam a dobó helyén és bizony már elég fáradt volt a karom.  2 out-nál (2 kiesett támadó) tartottunk, de az ellenfélnek volt egy futója a 3. bázison. Elég egy hiba és pontot szereznek, kiegyenlítenek és folytatódik a mérkőzés addig, míg valaki előnyt nem szerez. Szóval eldobtam a labdát és az ütő játékos hatalmas suhintással küldte a levegőbe a labdát. Szép, íves ütés volt. Hátranéztem a pálya vége felé, ahol öcsém állt és várta a lasztit, ami hamarosan a kesztyűjében landolt! OUT! Megnyertük! Aztán már csak annyit láttam, hogy kesztyűk repülnek a levegőbe, mindenki artikulátlanul ordít és vagy öten ugrottak rám örömükbe! Sikerült! Felejthetetlen pillanat volt, melynek emlékét ma is őrzöm.

Lendületből megnyertük a másik meccset is és ezzel együtt a tornát is, úgyhogy bennmaradtunk az első osztály “közép” csoportjában, ahol a bajnokság végéig még több szép győzelmet aratott a csapat és az előkelő hetedik helyet szereztük meg a 16 csapat között.

Közben külföldi “játékosokkal” is bővült a csapat, de ez már egy másik történet.

Egy későbbi mérkőzésen Győrbe, amit természetesen megnyertünk.

Győri Sötét Lovak – Ajkai Feketerigók 11 – 27

Volt egyszer egy baseball csapat 3. rész: Az első szezon (1993)

Az első hivatalos baseball mérkőzés Ajkán 1993-ban.  Ajkai Feketerigók – Soproni Favágók 20-38

A sikerrel megvívott edzőmeccs után egy héttel került sor az első hivatalos baseball mérkőzésre a városban, ami egyben az 1993. évi bajnokság kezdete is volt. A meccs előtti napon a mezek is megérkeztek, így semmi akadálya nem volt annak, hogy egy remek mérkőzést játszunk. A kezdésre meglehetősen sokan kijöttek a pályára, akiknek rövid szabálymagyarázatot készítettünk, hogy értsék is, ami a pályán történik (ez néhány játékosnak is jól jött volna). Sajnos a mérkőzést az én hibámból elvesztettük, mivel az addig jól játszó kezdő dobónkat a 4. inningbe lecseréltem magamra (én is játszani szerettem volna) és azt az ellenfél kihasználta rendesen. Magyarul szétütötték a dobásaimat…(lásd eredmény)

Ajkai Feketerigók – Hungarian Astros 1-17

Később persze voltak jobb meccseim is. A Hungarian Astros elleni budapesti visszavágón kezdő dobónk elég gyengén muzsikált, már az első játékrészben 9(!) pontos hátrányt szedett össze. Miután én álltam be dobni, többek között Sean Mc’Caffery-t, az akkori válogatott amerikai szövetségi kapitányát is sikerült többször is strike out-al kiejtetni. Sajnos az elején bekapott rengeteg pont miatt végül nem sikerült nyerni. A meccs után számomra külön öröm volt, hogy a fent említett kapitány meghívott az All Star mérkőzésre.

Ajkai Feketerigók – Győri Sötét Lovak

A bajnokságot végigcsináltuk, minden mérkőzésre sikerült kiállítani a csapatot, és a hazai meccseket is meg tudtuk rendezni. Többször is közel álltunk ahhoz, hogy megnyerjük a mérkőzést, de valami mindig közbejött és így végül győzelem nélkül zártuk a szezont. Én mégis sikerként könyvelem el ma is ezt az évet, és jó érzéssel gondolok vissza rá. Remélem így vannak vele a többiek is.

Hogy ezután mi történt, azt egy következő bejegyzésben írom meg.