Telihold a tó felett

A napfelkeltés kép után úgy illik, hogy legyen egy teliholdas is. Most úgy is aktuális. Tessék vigyázni, mert ilyenkor állítólag gyakoribbak a szakítások és a veszekedések! (mondjuk ránk ez nem jellemző, mi remekül tudunk veszekedni akkor is, amikor első vagy utolsó negyed van)

Retró rovat: a Latinca Sándor Úttörőház judo szakköre 1972

Az Eötvös Loránd Általános Iskola tornatermében készült ez a csoportkép 1972-73 körül, az akkor Magyarországon még nagyon különlegesnek számító judo, vagy magyarul cselgáncs szakkör tagjairól. Középen az alapító atyák, Fazekas Tamás (fekete pólóban) és mellette a szakállas Szűcs Józsi bácsi. Tamás bácsi előtt áll ezen bejegyzés szerzője a maga 11 évével, büszkén feszítve új judogijában (cselgáncs ruha). Nézve a képen látható gyerekeket, elgondolkoztam, ki, mire vitte?  Bizony, elég vegyes a kép: kit felfelé, kit lefelé sodort az élet. És sajnos vannak olyanok is, akik már nincsenek közöttünk. Ezzel a bejegyzéssel nekik is emléket szeretnék állítani. A fotó egyébként páratlan a maga nemében, mert a  “szakkör” jogutódjának, az ajkai Judo Klub-nak a  honlapján is csak olyan kép van, amelyen csak azok a sportolók állnak, akiken judogi van. Külön figyelmet érdemel a “tatami”, ami bizony nem más, mint egyfajta birkózó szőnyeg, amit akkoriban az iskolák tornatermében használtak.

391. geoláda megtalálásom:Szent István kápolna (GCSZBK) Somlószőlős

Kezemben a megtalált geoláda, háttérben a Somló hegy. 2010.04.27

Pongyola pitypang a kápolna előtt.

A község címerében is szereplő barokk kori körkápolna 1732-ben épült a falu Somlószőlős felöli végén és Szt. István királyunk tiszteletére lett felszentelve (búcsúja: augusztus 20.). A kápolnát 2000-ben felújították, és ugyanabban az évben, augusztus 20-án újra felszentelték. A kápolna mellett egy vele azonos korú hársfa áll.

Képek még

Már csak az emlékeimben él…

2010.01.18 Csónakázó tó – ilyen volt

2010.04.15 Csónakázó tó – ilyen lett

a hó elolvadt (nekem nem hiányzik) az öreg fákat pedig kivágták – kár értük

Volt egyszer egy baseball csapat 2.rész: Az edzőmeccs

Egyre közeledett a bajnokság kezdete és a csapat valahogy nem akart összeállni. Az edzésekre ugyan szállingóztak az emberek, volt néhány bemutató a környék iskoláiban is, de még mindig nem volt felszerelés. Végül lassan, de bizonytalanul sikerült egy csapatra való embert toborozni, sőt némelyikük már néhány szabályt is megtanult. Az utolsó pillanatban egy szponzor is látott bennünk fantáziát, úgyhogy minden akadály elhárul az első komoly mérkőzés lejátszása elől. A 424-es Alaplabda Egylet vállalta, hogy játszik velünk egy felkészülési meccset a bajnokság kezdete előtt egy héttel. Budapesten egy elhagyatott futballpályán került sor a mérkőzésre, meglehetősen spártai körülmények között. Mindjárt az elején azzal fogadtak minket, hogy 1 (egy) db szakadt labdájuk van, ha játszani akarunk, bizony hozott anyagból kell megoldani. A bázisokat nemes egyszerűséggel egy széttépett doboz részeivel helyettesítették. (becsúszáskor métereket lehetett szánkózni rajta a füvön) A meccset egy hölgy vezette (középen sötét pulóverben), aki  a szokásoktól eltérően a dobó mögött foglalt pozíciót, és onnan figyelte a történéseket. Ennél már csak az volt nagyobb poén, hogy a játék közben néha rágyújtott egy cigire, füstfelhőbe borítva a dobójátékost….

Mindezek ellenére a meccset megnyertük. Az eredménynek hamar híre ment, olyannyira, hogy később azt hallottam a szövetség vezetőjétől, hogy minden csapat tőlünk kezdett el félni. Sajnos ez csak a bajnokság első mérkőzéséig tartott. De ez már egy másik történet.